Blogolj!

Kamuban sült pogácsa, avagy a fővárosi kamara kurafiainak különös kedvtelései

Doug Glatt

Kedves gyerekek és felnőttek! Igaz mesét mondok nektek! Mesét, egy elvarázsolt kastélyról, ami évtizedek benzingőzét és szmogját viseli magán a Krisztina körúton, Budapesten. A mese persze jobbára az elvarázsolt kastély – kevés kivétellel - gátlástalan lakóiról szól, akik hamarosan jól belefulladnak az orrot facsaró bűzt árasztó ármánymocsár salakjába, amivel ott bent is módszeresen hajigálják egymást, de ne szaladjunk ennyire előre.

Balról jobbra: Nánásy Csaba (Vegyépszer), Zsabka Zsolt (BKIK alelnök), Nagy Elek (Vegyépszer, BKIK elnök)

Elolvasva a minap megjelent cikkeket (EZT meg EZT), eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én is a fütyi rossz felén vagyok kénytelen állni. Úgyhogy folytatom az igaz mesét.

Becsődölő vállalkozók, a kamara és a nyilvános wc - Zsabka most már nem törölné el a kötelező ötezret

A kormány a járvány közepette gazdaságvédelmi akciótervvel igyekszik menteni a menthetőt, segítve mind a vállalkozások és a magánszemélyek életét is. Joggal gondolhatnánk, hogy a különböző szakmai szervezetek, kamarák is hasonlóan cselekednek. Például a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK), amely állítólag a fővárosi vállalkozások képviseleti szervezete.

Nagy Elek és a BKIK a kormány zsebében turkál

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara segíthetne a vállalkozóknak. Esetünkben jogos a feltételes mód. Mert egyrészt könnyíthetne a terheiken - nem teszi -, vagy előállhatna kiváló ötletekkel a kormányzat felé - ebben meg nincs köszönet. Utóbbival próbálkoznak is, bár érdekes módon eddig a BKIK neve nem hangzott el sehol, hogy ez vagy az, az ő javaslatuk alapján történt volna.


A budai utcák nyüzsgésében megbúvó Tiszteletlen Házban öltönyös, távolról jól megkent - hogy milyen értelemben, azt ki-ki döntse el magának – gazfickóknak látszó „urak” és  „nagyasszonyok” öntögetik egyik pezsgőspohárból a másikba a megsarcolt vállalkozások vérrel-verítékkel megkeresett forintjait, miközben szakmainak álcázott lózungok köntösébe bújtatott pszeudoelőadások és -kerekasztal-beszélgetések oltárán égetik a Deák Ferenc arcképével díszített papírlapokat, protokollszendvicsekkel és kamuban sült pogácsával teletömött bendőikkel. Ezt a kastélyt úgy hívják: 

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK).

Hogy a Tiszteletlen, ámbár éhesnek és szomjasnak csak a hatalom szempontjából nevezhető Házat megsajnálja a hülyék skatulyájába passzírozott munkásember, udvari bolondjaik időnként előbújnak rejtekükből és keserű könnyeiket nyeldesve elmesélik - például a Népszavának -, hogy őket még az édesanyjuk se szereti a tavalyi évre becsült másfél milliárd forintos, vállalkozásoktól származó bevételüknek nagyjából csak a fele folyt el kezeik között érkezett meg kincstárukba. Ez ugye durva becslések szerint is nagyjából 750-800 millió forint, ebből kell működtetniük királyságukat, ámbár saját bevallásuk szerint is 1,6 milliárd forintos költségvetésből gazdálkodnak évente. (Csak a tévedések elkerülése végett, nem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) amiről szó van, csak a budapesti!) Szóval, a járványügyi veszélyhelyzet és a működésüket felfüggeszteni kényszerülő vállalkozások tömkelegének ellenére a hiányt bizony behajtják a jobbágyokon, punktum.

Hogy mire költi a BKIK a bújtatott adóként zsebre vágott - regisztrációs díjnak csúfolt - ötezreseket? Azt hiába is kérdeznénk tőlük. Az RTL Klub mondjuk megpróbálta 2015 telén kisajtolni belőlük ezt a közérdekű információt, erre a minden hájjal megkent királyi kincstárnok már írta is az ötmillió forintos csekket, hogy ennyit fizessen a média a közérdekű adatért, ennyit kóstál a tételes elszámolás, kezitcsókolom. Kényelmetlen kérdések megválaszolására egyébként is ott pihen minden BKIK-s szelencében egy gondosan előkészített, válaszokkal telefirkált, mindent tudó füzet, hogy minden kényes felvetésre legyen jól csengő válasz. Ezek persze nem valódi válaszok, de a hülyéket kielégíti - gondolják a BKIK-ban. Rágja meg a cukormázas semmit a paraszt, aztán vagy nyelje le, vagy köpje ki. Édes mindegy.

Oh, bár megkérhetném azon vállalkozásokat vezető meseolvasókat, hogy jelentkezzen, akit valaha is ténylegesen kihúzott a pöcegödörből a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara szolgáltatásainak - "cégeknek nyújtott adó, építőipari, jogi, fogyasztóvédelmi, munkaügyi tanácsainak" - bármelyike, tudom, hogy senki nem fogja magasba csapni a kis kacsóját (lévén a palira vett kisember nem hazudik). Pedig ők fizetnek ám becsülettel, tudom. És ezért cserébe nem kapnak semmit. Illetve kapnak. Feltupírozott, valaminek álcázott semmit. Az pedig már nem semmi! Érdemi segítség helyett látszat előadásokat, valódi információk helyett mézes-mázos ígéreteket, jövőbe mutató együttműködés helyett eltékozolt éveket.

Arra persze mindig kínosan ügyelnek a Krisztina körúton, hogy a lehető legelegánsabb színben tüntessék fel magukat, ha éppen fel kell tűnni. Csakhogy, ha én reggel felülök a saját királyságom trónjára - ahová persze jómagam BMW és Merci helyett gyalog járok -, aztán ott alkotok egy csodálatosnak nem nevezhető, ugyanakkor rettentően büdös absztrakt műtárgyat, hiába öntöm azt nyakon rózsaként illatozó színes cukormázzal - az mégiscsak szar marad. Ahogy a tolvaj is csak tolvaj marad, hiába ölti magára üzleti zubbonyát.

Az öltöny és a nyakkendő pedig nem fedi el az egymásra dobált fekália szagát. Legfeljebb csak eltakarja.

https://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/93506/pics/lead_800x600.jpg
BKIK,Nagy Elek,Vegyépszer,Zsabka Zsolt
 

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?