Blogolj!

Szinetár Dóra uborkát akar


Nagyon nem tesz jót ez a járvány-bezártság a magamutogató műfajoknak. Mind a színészeknek (tisztelet a kivételnek), mind a bulvárújságíróknak (tisztelet a kivételnek). Mi mással lehetne magyarázni azt a botcsinálta - konkrétumokat, neveket nem, sejtető vádaskodásokat annál inkább tartalmazó - „címlapsztorit”, amellyel Szinetár Dóra és a Central Médiacsoport Story magazinja bosszantja az esőerdőkért aggódó, a printlapok ádáz ellenfeleiként fellépő környezetvédőket? És a magunkfajta szellemi környezetvédőket. 

Szinetár Dórának előre jött az uborkaszezon: rég volt már címlapon, új színházba szerződik – majd, ősszel -, promotálnia kell magát, és beszél hülyeségeket. Kell neki az uborka, na. Telesírja a lapot hányattatott sorsával – na, azért a Szinetár Miklós gyerekének lenni a színházi világban, annyira sosem lehet hányattatott... – csak a lényegről és az igazságról felejt el említést tenni.

A történet olyan hosszan, amennyit megér: Szinetár szerint azért nem kapott szerepet a Budapesti Operettszínház új vezetésétől

a., mert az gyűlöli a musical műfaját

b., mert Dóri a jelenlegi direktorral szemben az egyik rivális pályázót támogatta.

Nekünk ennyi jött le, s ebből csinált (kreált) a Story 4 kolumnás címlapsztorit. (Persze névtelenül, mintegy szerkesztőségi cikként...).

Amiről ez a középszer alját alulról súroló színésznőcske (szubjektív műfaj, szubjektív minősítés) „elfelejtett” a nagy uborkázás közben beszélni:

a., az Operettszínház repertoárján jelen van a musical

b., más is támogatta a rivális pályázót, mégis változatlanul jelentős szerepe van a színház életében

c., Dórika szerződése pont az általa rugdosott direktornak köszönhetően van még életben, ugyanis a közalkalmazotti státuszhoz köthető elvárásoknak uborkakisasszony nem felel meg

d., és talán ez a legfontosabb: Sz. Dóra síró-pityogó világéletében PRÓZAI SZÍNÉSZNŐ akart lenni (ez eddig nem jött össze), és most kap erre esélyt az új teátrumában.

 

Ezt már nem oknyomozza a névtelen szerző, aki a marhaság kimaxolásáért (mert ez még a bulvárszennynek is vajmi kevés az uborkaigényt kielégítő címlapsztorihoz) „nevüket nem vállaló” színházi alkalmazottaktól idéz (vagy, és ez a valószínűbb, maga ír a Dóri által sugalltakból) az egy éve hivatalban lévő színházi vezetést lejárató „úgy hírlik-mondják-azt beszélik-hallottuk” hitelességű betűtengert.

Névtelenül belekeverve a január óta már a színház környékén sem lévő, közös megegyezéssel távozó egykori ügyvezető igazgatót, ami aztán tényleg értelmezhetetlen április 16-án ebben a cikkben.

Mondjuk a „szerző” szakértelmét mi sem bizonyítja jobban, hogy a Kossuth-díjas igazgató nevét sem tudja leírni (konzekvensen, a képaláírást is beleértve). Kiss-B. Attilát ír, holott helyesen: Kiss-B. Atilla.

Az egész uborkamizéria második bekezdésében benne van már az eszencia: „Megkerestük Szinetár Dórát, ő azonban nem kívánt reagálni a felmondása körüli megjegyzésekre”. Majd részletesen beszél róla.

Ennyi egy címlapsztori. Csak a lényeg, az igazság és a konkrétum hiányzik belőle.

De Dóri megkapta az uborkát. Egészségére!

1
https://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/93417/pics/lead_800x600.jpg
 

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
kata 2020-04-17 20:10:18
Szegény "művésznő", mindjárt megsajnálom. Neki csak megszületni volt nehéz, onnan egyenes volt az útja. Vannak nála sokkal nehezebb sorsú emberek, akiknek nagyságrendekkel égetőbb problémáik vannak, de nem sír a szájuk. Tudomásul kell venni, hogy nincs középpontban, ha van problémája, oldja meg. Egyébként mindenkinek van saját gondja, miért gondolja, hogy az övé érdekel bárkit is?
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?