Blogolj!

Gyomorforgató: francia „szakértővel” hamisítják Trianont a románok


1920-ban fizetett prostituáltakkal igyekeztek biztosra menni a párizsi békekonferencián, száz évvel később egy francia „történész” hölgyet húztak elő a farzsebből, hogy kielégítse buja vágyaikat.

Kétségünk ne legyen felőle, a román rablóállam is gőzerővel készül Trianon, a békediktátum centenáriumára.  Nemcsak az úzvölgyi temetőgyalázáshoz hasonló incidensek és az egyre szaporodó magyarellenes feliratok, falfirkák jelzik a szomorú tendenciát, de a politikusi megnyilvánulások is.

„Amíg vannak politikusok, akik próbálnak kioktatni minket, hogy hogyan adjunk területi autonómiát a magyaroknak, addig el is fogom mondani minden nap, hogy Románia a Tiszáig tart”

– üzente minden magyarnak trianoni gúnyhatáron innen és túl a minap Traian Basescu volt román államelnök. Csak úgy miheztartás végett.

A kék-sárga-piros pakliból persze nem hiányozhat a jól bevált francia kártya sem: míg 1920-ban a hírhedt Clemenceau miniszterelnök ármánykodásának révén lopták, szégyenítették meg országunkat és nemzetünket, addig

száz évvel később – a korszellemnek megfelelően – egy történésznek álcázott, jól fizetett gall éjszakai pillangó szárnyain szállva kéjelegnek.

Persze nincs új a nap alatt, hiszen a legújabb kutatások szerint is több mint legenda, hogy anno a békekonferencián is biztosra mentek, midőn fizetett prostituáltakkal szolgálták ki a döntnököket, akik aztán heves élvezetükben jól szét is verték a térséget úgy egyszer s mindörökre.

Catherine Horel francia „történész”, a Horthy című kötet szerzője a román Historia oldalnak – fordítása a Főtér portálon olvasható – arról vartyog, hogy mi, magyarok vagyunk a felelősök Trianonért, ezt azonban igyekszünk eltagadni, miközben tehetetlen, kiszolgáltatott áldozatnak állítjuk be magunkat, vagyis viktimizációba menekülünk. Hájjal kenegeti a román közvéleményt a francia masszőz, aki szerint a magyar politikai elit úgy hangol a Trianon-centenáriumra, hogy rendre ugyanazt a mérget fecskendezi a magyar társadalomba, ezzel hangolja a szomszédos országok ellen. A „tudós” asszonyság szerint hazánk és nemzetünk ez által valamiféle felhergelt, zavaros, önkívületi állapotba jut, melynek zaklatott és zaklató megnyilvánulásai persze békés és baráti szomszédait sújtják.

„Azt hiszem, a Trianon-centenárium alkalmából valóságos delíriumnak lehetünk tanúi Magyarországon" (INTERJÚ)

Ion M. Ioniţă: Megírta a Horthy című könyvet, egy terjedelmes, e vitatott személyiségnek szentelt kötetet és az a kérdésem, Horel asszony, miért írta meg ezt a könyvet, miért épp Horthy admirálisról? Catherine Horel: Mindenekelőtt azért írtam meg a könyvet, mert Közép-Európa és különösen Magyarország történelmének vagyok a szakértője.

De idézzünk is egy részt szó szerint, mintegy lenyomataként, hogy hamisítják a történelmet a szemtelenül franciázó románok a fürge és játékos gall ujjak segítségével!

„Egy valós drámai eseményt változtattak eszközzé és ez a gond. Egyrészről eljutottak a viktimizációhoz, ahogy ön is mondja, és a külföldieket vádolták, mert Magyarországon azt mondták: 'Ez a szövetségesek, a franciák, Clemenceau bűne', vagy azt mondták, hogy ez a nemzetiségek bűne, Versailles bűne, az országon belüli nemzetiségeké, vagy a zsidóké, vagy mindenkié. De 'mi, magyarok – mondták – semmiért nem vagyunk hibásak, mi csak elviseljük egy igazságtalanság hatásait'.

Egy sokak számára traumát okozó történelmi eseményből kiindulva felépítik majd a mind a magyarországi, a Magyarországon belüli magyar társadalmat, mind a szomszédokkal meglévő kapcsolatokat megmérgező viktimizációs elméletet.

Tapasztalható, hogy rendszeresen újra elültetik, újra befecskendezik ezt a mérget a magyar társadalomba és nem tudnak kikerülni ebből a helyzetből, ez a gond. Egyértelmű. Azt hiszem, hogy jövőre, a trianoni szerződés aláírásának centenáriuma alkalmából újra egy igazi delíriumnak lehetünk majd tanúi e viktimizációs elméletekkel kapcsolatosan.”

Abba e helyütt már ne is menjünk bele, hogy a románok francia segédmunkása Horthyt kisstílű és kis formátumú, karizma nélküli paprikajancsiként, a két világháború közötti magyarságot pedig antiszemita, náci masszaként festi le, hiszen Trianon-hazugságának mesteri technikája már így is szétrobbantotta a dák dákót.

Az igazság persze ezúttal is ideát van. Bárhogyan is fecskendezi mérgét Horel asszony, a tényeken nem változtat: száz évvel ezelőtt felsőbbrendű gőggel, lenéző gúnnyal, mocskos szándékok, elferdített információk és páros lábbal tiport etnikai elvek mentén csonkították meg, végezték ki az ezeréves történelmi Magyarországot a szemforgató, aljas győztes nagyhatalmak és magyar vérre szomjazó Kárpát-medencei szövetségeseik. A diktátum igazságtalansága száz éve üvölt: Budapestet, a magyarságot hazudták az első világégés főbűnösének, és úgy rabolták el a tökéletes földrajzi, gazdasági, geopolitikai egységként működő történelmi Magyarország területének és lakosságának kétharmadát, hogy 3,3 millió magyart hajtottak a gúnyhatárokon kívülre.

A Trianon-diktátorok aljasságát az sem befolyásolta, hogy a nyugati politikusok és értelmiségiek higgadtabb, bölcsebb része már akkoriban jelezte: Magyarország megcsonkításával orvosolhatatlan történelmi, politikai bűnt követnek el.

„Egyetlen néppel sem bántak el gonoszabbul, mint a magyar néppel, egyetlen országot sem kínoztak meg, marcangoltak szét és raboltak ki jobban. Magyarország népének felosztása a modern civilizáció egyik legszégyenteljesebb lapja”

– ismerte el 1924-ben Francesco Nitti, a trianoni diktátum korának olasz miniszterelnöke.

„A teljes okmány- és adattár, amit egyes szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett statisztikák valótlanságát, amelyek végül is a diplomácia történetének legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt”

– vallotta be 1928-ban Lloyd George, aki nyolc évvel azelőtt brit miniszterelnök volt.

Hát így.

Az igazság és a tények ellen beoltott Catherine Horelnek talán egyetlen igaz, őszinte mondata van:

„Létezik érdeklődés, de sok előítélet, feltételezés és nagy tudatlanság is van a Közép- és Kelet-Európát elemző francia szakértők esetében.”

Ő maga is belefulladt előítéleteibe és tudatlanságába. Így lett a francia delíriumból román káröröm. Legfőbb ideje a kijózanodásnak Párizstól Bukarestig: nem kellene több sót szórni a sebbe. Bőven lenne mit jóvátenni...

1
https://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/86615/pics/lead_800x600.jpg
békediktátum,Catherine Horel,centenárium,románia,történelem,Trianon
 

Hozzászólások

A bejegyzésre 1 db hozzászólás érkezett!
Hát, így van ez 2019-11-27 17:36:00
Az a legnagyobb baj (bangóné szerint: bálly), hogy ezek az idióta bocskorosok el is hiszik ezt a sok marhaságot.
Tudom: az anyaországtól elszakított véreinket nemigen vigasztalja az a tudat, hogy a Teremtő előbb-utóbb helyretesz mindent, és igazságot szolgáltat, de - velünk együtt - bízzanak ebben !!!!!
Válaszolok

Ezeket a cikkeket olvastad már?