Blogolj!

Zárt kapus nacionalizmus

Kecskés István

Jött a hír, hogy a Magyar- és a Szlovák Labdarúgó-szövetség után a románt is jól megbüntette az UEFA és Bukarestben is zárt kapuk mögött kell megrendezni a következő hazai EB-selejtezőt. A magyar néplélek azonnal mondja is, hogy helyes, megérdemelték mindketten és végre az európai-szövetség nem alkalmaz kettős mércét a szankciókban.

Ez mind rendben is van, de ahogy a Csengetett Mylorban az együgyű Henry kérdezi, mi is élhetünk a felvetéssel: hova vezet ez?

Leginkább sehova…

Azt nem várhatjuk el az UEFA illetékeseitől, hogy a jövőben a felsorolt három ország válogatottját ne sorsolja egy csoportba és lássuk be nincs is értelme, hiszen a bukarestiek például azért kapták a büntetést, mert a spanyolok és a máltaiak elleni meccsen szidták a magyarokat – nem kellünk mi oda.

Mint ahogy Pozsonyban és Budapesten is kedélyesen szidogatjuk körbe egymást, akár egy lakatlan-szigetek elleni meccsen is.

Mit lehet tenni? Semmit…

Mért? Csak…

Ez ilyen, és kész.

Mert amikor a bukaresti állami bürokrácia magyar iskolákat zár be, amikor a szlovák parlament törvényt fogad el, hogy a magyar himnuszt (se) lehet énekelni csak úgy az utcán, vagy egy meccs előtt, ezekre persze ugrunk mi magyarok – szinte mindenki – úgy testületileg, akkor erre egy focimeccs kapcsán nincs megoldás. És akkor persze ezt lehet még tetézni olyanokkal, hogy

a román szomszédok népünnepélyt tartanak Erdély elrablásának 100. évfordulóján,

vagy térden állva szeretnek egy Avram Iancu szobrot – eltekintve attól, hogy a „modell” hány erdélyi magyar kivégzésében vállalt történelmi bűnt.

És akkor jön erre az UEFA és bezár három stadiont.

Egy (három) olyan ügyben, ami lényegében nem futball kérdés, hanem társadalmi jelenség. Kölcsönösségen és histórikus problémákon alapuló helyzet, amelyre nincs és figyelve az európai trendeket nem is lesz megoldás. Lehetne mondani, hogy a határrevízió segítene és tény, hogy sokkal jobban éreznénk magunkat, ha Csíkszeredában is a forint lenne a hivatalos fizetőeszköz, de ettől még a stadionokban felhangzanának azok az énekek, amelyek miatt most büntetett az UEFA. Halkan tegyük hozzá magyar részről, hogy amúgy ugyanazakról az emberekről van szó, akik a szlovákok ellen a Mátyás királyt, vagy a horvátokat fogadó Szentkoronás élőképet kirakták. Akkor az egész nemzet a keblére akarta ölelni őket az ötletért és a megvalósításért – ez is idetartozik, de nagyon. 

És ezzel persze azok is megkapták a magukét, akik csak magukban, lélekben fütyültek a szlovák/magyar himnusz alatt, vagy csak gondolták, hogy ki kell kergetni a magyarokat Romániából és azok is, akiknek eszük ágában sem volt semmi ilyesmi. Szokás mondani, hogy a meccseken egy törpe kisebbség csinálja a bajt, füttyög a nemzeti imádságnál, vagy skandál vég nélkül, de ez ebben az esetben most egyáltalán nem igaz.

A magyarok, szlovákok, románok többsége azonosul mindazzal, amiért most kiszabták ezt a teljesen értelmetlen büntetést. Lehet ezt titkolni, lehet ezen háborogni, de ettől még tény, a nacionalizmus az emberek többségében benne van,

s ez mostanság a futballmeccsen jön ki, szerencsére nem a harctéren.

És akkor a másik társadalmi kérdés. Az emberek tele vannak feszültséggel, a stadionokban engedik ki a gőzt. Békésebb esetekben verbálisan agresszívek, de megesik az is, hogy a találkozók környékén elcsattan egy-egy pofon. Évtizedek óta így van ez és garantálható, hogy így is marad. Még akkor is, ha ez valóban egy bátor kisebbség sportja.

Ezen nem segít az UEFA zárt kapus büntetéssorozata sem. Már csak azért sem, mert tudjuk jól, hogy a rigmusok és a füttyszó az alaposan bezárt kapun is áthallatszik majd. 

Megoldás? Nincs… Helyzet van, de ez nem az UEFA asztala. 

https://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/83903/pics/lead_800x600.jpg
 

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?