hirdetés
Nem vitték el a főnyereményt a hatos lottón
Nyerőszámok: 7 (hét), 12 (tizenkettő), 27 (huszonhét), 39 (harminckilenc), 40 (negyven), 44 (negyvennégy). Nyeremények: 6 találatos szelvény nem volt; 5 találatos szelvény 41 darab, nyereményük egyenként 353.415 forint; 4 találatos szelvény 2.447 darab, nyereményük egyenként 5.920 forint; 3 találatos szelvény 39.751 darab, nyereményük egyenként 1.420 forint.
Blogolj!

Sétálj át a viharon, avagy: csoda, Anfield módra


Ezek szét fogják szedni a Barcelonát, most tegyél rájuk pénzt, fogadj a Liverpoolra, mondta a feleségem. Én meg csak néztem hogyan párásodik be a szeme, miközben egy szegedi panelben hallgatja a You’ll Never Walk Alone-t, egy dalt, ami úgy zengett az Anfield Stadiumban, mintha a több tízezer torokból felszakadó hang még a felhőkbe is bele akarna kapaszkodni, hogy lecibálja azokat az égről – hadd lássák még az angyalok is, miféle csoda készül itt, világot rengető. Mert abban a percben a liverpooliak szerint az Anfield Road volt a csodák központja, mondhatnám epicentruma.

De én, bár moccanni sem tudtam a döbbenettől, mert lenyűgözött, fotelhez szegezett az általam még soha ennyi ideig nem látott kórus, dehogy fogadtam. Hiszen a Barcelona játékosai indultak el az öltözőből a zöld gyepre, a Barcelonáé, és ott toporgott Messi, a földönkívüli, és ott toporgott Suarez, mellettük csupa-csupa olyan sztár, aki úgy szereti, dédelgeti, tereli a labdát, hogy az már nem foci, nem is labdarúgás, hanem valóban angyalok szórakoztatására is kitalált varázslat.

Hogyan lehetne ezeket négy nullára verni, gondoltam, de a dal csak zengett tovább, újra kezdve: Hold your head up high, And don't be afraid of the dark, At the end of a storm, There's a golden sky... A sportot imádó feleségem meg állt megbabonázva, majd ült, a szobában sétált, ám szemét egy percre sem vette le a képernyőről. Így aztán látta az összes gólt, de leginkább az utolsót, azt a szemtelen szögletet nézte legnagyobb örömmel, ugrált, hát ez csoda, mondta, mit mondta, szinte kiabálta, én meg csak mosolyogni tudtam, pedig akár ugrálhattam volna is. Mert már abban a percben tudtam, hogy soha el nem felejthető élményben volt részem azon az estén, nekem, Manchester United szurkolónak, amiről még unokámnak is mesélni fogok, vagy akár egy egész mesét is írok majd, mert ez a Liverpool-Barca meccs mesét is megérdemelne, vagy inkább egy balladát, netán himnuszt, a futball himnuszát.

Bár azt már megírták, gondoltam, amikor a mérkőzés végén önkívületben énekelték a liverpooliak a  You’ll Never Walk Alone-t, a feleségem meg rám nézett, és ünnepélyes keretek között bejelentette, hogy ő ettől a perctől kezdve nem tud másnak szurkolni, csakis a Liverpoolnak, mert ők mutatták meg neki igazán, milyen csodákra képes a labdarúgás. De nem ám csak a játékosok, hanem a lelátón éneklő emberek, öltönyüket otthon felejtő banktisztviselők, kérges tenyerű munkások, párjukba kapaszkodó diáklányok, máskor tán morcos buszsofőrök, kikötői dokkban izzadó rakodók, könnyűket nyelő asszonyok, akik unokájukkal együtt vették meg a jegyet erre a csodálatos előadásra, igen, ők nyitották ki a szemét. Vagyis hajrá Liverpool, hajrá életöröm! – mondta a feleségem, de az is lehet, nem mondta, csak gondolta, majd Liverpool szurkolóként ment el aludni, és a You’ll Never Walk Alone-ról álmodott,

Hogy aztán másnap megnézzen egy újabb csodát, amit csak a lelkileg nagyon szegények merészelnének focimeccsnek nevezni, egy másik szuper gálát, ahol meg egy Tottenham nevű csapat bizonyította be, hogy a fociban minden megtörténhet, de annak az ellenkezője is, majd jött a Chelsea, az Arsenal, és megtörtént, ami még soha: mindkét kupában csak és kizárólag angliai csapatok futnak majd ki a döntőn a pályára.

A feleségem meg énekelni fogja a You’ll Never Walk Alone-t, ami számára már nem csak egy Liverpoolhoz köthető dal, hanem egy olyan élet himnusza lett, amilyen életet érdemes élni. A dalt, ami magyarul így szól (és amit Magyarországon kötelező tananyaggá kellene tenni, igen Magyarországon, ahol még a legnagyobb boldogságba is fanyar rosszkedv vegyül): Ha viharon sétálsz keresztül, Emeld fel a fejed, És ne félj a sötétségtől. A vihar végén ott az aranyló ég, És egy pacsirta édes ezüst dala. Menj tovább, át szeleken, Menj tovább, át az esőn, Akkor is, ha álmaid elvetettnek és tovaszállnak, Menj tovább, menj tovább reménnyel a szívedben, És sohasem leszel egyedül, Sohasem leszel egyedül! Menj tovább, menj tovább reménnyel a szívedben, És sohasem leszel egyedül, Sohasem leszel egyedül!

Fotók: uefa.com

https://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/72709/pics/lead_800x600.jpg
 

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?