Blogolj!

A jobbikos gerince


Szokás azt mondani (joggal), hogy a Fidesz lelkiismerete Kövér László. Most újabb erkölcsi világítótorony tűnt fel a hazai politikai élet kies horizontján, mégpedig Budapesten, a Belvárosban, a jobbikos Losonczy Pál. Akit nyugodtan nevezhetünk a Jobbik gerincének is. (Tanulhatnának tőle az egykori radikálisok).

Losonczy Pál (ittlakunk.hu)

Losonczy – vagy ahogy barátai, ismerősei becézik: Losó – nem hajlongott, mint a nádszál, hanem következetes maradt. Pedig kísértésben lehetett része rendesen a töketlenkedéseiről elhíresült belvárosi ellenzéki csapatban. Az alapfelállás a következő: Rogán helyén Hollik István, kereszténydemokrata politikust indítja a Fidesz. Ez tiszta. Hollik könnyű prédának tetszik, hiszen nem „nagyágyú”, ezért minden újdonsült politikai zsivány lecsapna a kerületre. (Központja ugye az ötödik, de van benne egy kis Józsefváros, Ferencváros, Vár is). Két elnök is odagurul a rajtrácsra (Juhász Péter Együtt és Fekete-Győr András Momentum), az LMP egy zöldségest küld a fővárosból (Csárdi Antalt, aki arról ismerszik meg leginkább, hogy az LMP hatalomra jutása esetén lerombolná a Városligetben épült múzeumokat... , van még a méltán ismert és híres V. Naszályi Márta szoci-párbeszédes jelöltasszony és Losó, a jobbikos.

Hú, mennyi nagyágyú! – csettintett a média és ment is a NAGY FELMÉRÉSI VERSENY, hogy ha ez azzal, meg amazzal, vagy esetleg ezzel kooperál, akkor Holliknak annyi. Címlapok, nagyinterjúk az interneten és a sajtóban, mindenki a maga javára olvasta ki a kedvező visszalépési adatokat, szóval – elnézést V. Naszályi Mártától – folyt a farokméregetés rendesen.

Losonczy mindeközben hallgatott és mezei kerületi képviselőként tette a dolgát. Tehette, mert egyfelől tősgyökeres belvárosi (polgármesternek is indult, vállalkozásai is évtizedek óta oda kötik, kerületi lakos és képviselő), másfelől meg rendíthetetlen.

Aztán először Juhász Péter fütyülője kunkorodott össze (persze mártírként és önzetlenként beállítva tök esélytelen önmagát), majd Fegyőr állt elénk búbánatos szemekkel, hogy bár ő lenne az igazi, de a kormányváltásért mindent. Míg a két mártír egymást múlta felül a médiában ábrázol boci szemeikkel, addig a zöldséges meg a hölgy hallgatott. Losonczy nem tárgyalt. Nála a képviselet nem alku tárgya. Dolgozott, kampányolt, tette a dolgát.

V. Naszályi közben kijelentette, hogy ő aztán nem lép vissza, vagy ha igen., akkor az saját döntés és majd maga közli. A zöldséges meg rakosgatta tojásait, elvégre a húsvét az biznisz is a piacon. Majd megállapodtak a főnökök és V. Naszályi „önként és dalolva” visszalépett a zöldséges javára.

Nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek ezen az egész, képtelen histórián. Egy biztos, ha a Belvárosban kormányváltást akaró választó lennék, akkor nem lenne kérdés, hogy kire szavazzak. Nem, nem a múzeumpusztító zöldségesre. Hanem a gerinces jobbikosra. Akiből elkelne néhány az ország más településein is, de sajnos...

https://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/50755/pics/lead_800x600.jpg
belváros,Budapest,fidesz,Hollik István,Jobbik,Losonczy Pál,V. Naszályi Márta

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?