Szél Bernadett nehéz napjai

Piros betűs ünnep elé nézünk, amennyiben a zöldek nagyasszonya összetákolja a szivárványkoalíciót. Komoly a nekibuzdulás, de fenékre is lehet esni.

„Tetszettek volna forradalmat csinálni” – talán ez az Antall József-i gondolat világosította fel az LMP hölgy társelnökét, aki miután letépte magáról Ron Werber láncait, március idusán elhatározta, hogy 1848/49 női hőseinek nyomdokaiba lép. Szél Bernadett – hiszen róla van szó – korántsem a gyengébbik nem finomságával rontott be valamennyi létező ellenzéki tévéstúdióba, és világossá tette, hogy sutba dobta valamennyi eddig ismert politikai alapelvét.

A magyar közélet furcsa porcelánboltjának feltörekvő elefántja gőzerővel teper egy olyan szivárványos torzszüleményért, melynek nemhogy jövője, de jelene sincs normális körülmények között.

És szögezzük le gyorsan – hisz még az ország első számú új Petőfi Sándora, bizonyos Márki-Zay Péter is kénytelen-kelletlen elismerte már –, a demokráciának állapotja úgy általában rendben van kis hazánkban. Kormányzati kommunikációs csetlés-botlás ide vagy oda,

a mindent és mindenkit eltaposó diktatúráról való képzelgés tényleg nem más hát, mint kampánylyukból fújó nyugati-libsi kampányszél.

Szél Bernadettet ez mit sem zavarja, hiszen rendkívüli vakmerőség szállta meg, midőn nemzeti színű kokárdával díszítette zöldjét. A honi politika outsider építészmestereként háromlábú székét valamiféle háromoldalú asztalhoz helyezné le, hogy aztán az ott megjelentek kikeverhessék színeikből a szivárványt. A Keresztapa csábítására vasárnap őszödi Gyurcsány Ferenccel, a DK one man show-jával és Karácsony Gergellyel, az MSZP-Párbeszéd kaméleon miniszterelnök-jelöltjével parolázik, majd hétfőn Vona Gábor megszelídült Jobbik-főnökkel dugja össze a fejét, hogyan is lehetne egyesíteni az erőket a „Gonosz” elleni harcban.

Hősnőnk valamiféle közelebbről meg nem határozott komfortzóna állítólagos elhagyásáról is szónokolt szombaton, nem mellesleg

leleplezte a káoszkoalíciót, amennyiben elismerte, a szereplők között nincs és nem is lesz semmiféle értékközösség.

Innentől kezdve viszont ezer sebből vérzik a történet. Az ideológiailag áttekinthetetlenül zavaros, közös értékek és politikai programpontok nélküli tartalmatlan katyvasz sem rövid, sem hosszabb távon nem nyújthat valós alternatívát a választóknak. Minthogy semmit, de semmit nem ígér az országnak. (A káoszon és az elhúzódó válságon kívül, ha ne adj Isten befutnak – ezt Gyurcsány bámulatos őszinteséggel ki is teregette.) Még ha kétlépcsős is az összeborulás (értsd: Feri és Geri öleli Dettit, Detti pedig Gabit), fennáll a veszélye – és erre több elemző is figyelmeztet –, hogy a saját elkötelezett szavazóikat is elriaszthatja a politikai prostitúciónak tűnő elvtelen ölelkezés. Avagy a háromhetes hadjáraton egynémely párt vagy pártocska elkártyázhatja a jövőjét, amennyiben elfordulnak tőle a szép apránként összecsipegetett hívei.

Szóval lehet, hogy Szél Bernadett nagy zsugás, legalábbis annak hiszi magát, de ezekben a nehéz napokban fel kell kötnie a fehérneműt, ha a csúcsra akar jutni.

Bármilyen csábító is a hatalom, a közösségek sorsa valahol mégis azokon a bizonyos értékeken múlik. A percembereken és a percérdekeken pedig kíméletlenül átlép a történelem.

Ezen az ultipartin ugyanis a nemzet jövője a tét.

Kispályások kíméljenek!