Blogolj!

Renzi titkos migránspaktuma


Itáliai tudósítónk ezúttal sem volt rest sebtiben lefordítani, és figyelmünkbe ajánlani egy kitűnő (és sajnálatos) cikket. Tegnap Maurizio Belpietro írását citálta a La Veritá olasz napilap 2017.07. 07-i számából. Tanulságos. 

Még hogy Európa hibája!

Renzi titkos egyezsége, hogyan töltsük meg bevándorlókkal Olaszországot 

A volt miniszterelnök elfogadta, hogy Olaszországot bevándorlóközponttá alakítsák, cserébe azért, hogy ő választási borravalókat osztogathasson. De nem látta előre, hogy a bevándorlók száma elviselhetetlenné válik…

Meg kell mondanom, hogy nem tudok se vitorlást, se jachtot vezetni, nincs semmilyen vízi jártassági jogosítványom. Egyszer megpróbáltam egy csónakkal partra evickélni, de fél óráig körbe-körbe eveztem anélkül, hogy reményem lett volna közelebb kerülni a parthoz.

Révészként vagy tengerészként megbuknék.

De attól függetlenül, hogy nem vagyok egy tengeri medve, úgy tudtam, hogy a nemzetközi vizeken járva mindig annak az országnak a törvényei érvényesek, amilyen zászló alatt hajózó jármű fedélzetén vagyunk. Ha a hajó francia zászló alatt van, akkor a fedélzetén Franciaország törvényei érvényesek, ha brit zászló van a hajón, akkor az Egyesült Királyság törvényeit kell figyelembe venni.

De meg kellett kérdeznem magamtól: valóban így van?

Ha egy norvég hajó menekülteket vesz fel Líbia partjainál, akkor miért nem viszi őket vissza Líbiába, vagy rosszabb esetben miért nem Norvégiában teszi őket partra? Miért kell hozzánk (Olaszországba – a ford.) szállítani mindet? Megértem én, hogy ha egy súlyos életveszélyben lévő beteg vagy sebesült van a fedélzeten, akkor a hajó a legközelebbi kikötőbe veszi az irányt, de ha a vízből kihúzottak teljesen jól vannak, akkor miért kell Szicíliába és miért nem lehet Osloba szállítani őket?

Ma a miniszter felfedte az igazságot:

Azért jön minden bevándorló a mi olasz partjainkra, mert az exminiszterelnök, Matteo Renzi beleegyezett, hogy a Dublini Szerződést - melynek értelmében a menekülőt oda kell vinni, illetve ott kell tartani, amely ország területére lépett – figyelmen kívül hagyva, mindet adják nekünk.

Tehát ezelőtt azt, akit norvég hajó mentett ki, Norvégiában kellett partra tenni, de Renzinek köszönhetően ez most már mindig a mi gondunk.

Így azonnal magyarázatot nyer, hogy miért nem akarja egyetlen európai ország sem fogadni a menekülteket, illetve valóban részt venni a kvóta szerinti elosztásban. Mi, olaszok voltunk, akik annyira akartuk, hogy a hajók nálunk kössenek ki, és mi olaszok követeltük, hogy a tengeri mentéseket a mi haditengerésztünk koordinálja.

Miért tettünk így?

Renzi miért ment bele, jobban mondva miért kérvényezte, hogy Olaszország legyen az összes - a mediterrán térségben az észak-afrikai partoknál mentést végrehajtó - hajó kikötője?

A válasz egyszerű: pénzért.

A volt miniszterelnök azt gondolta, hogy ha megoldja Európa gondját, felajánlva, hogy Olaszországot egy hatalmas menekülttáborrá változtassák, Európa hálája jeléül nemcsak egy kis pénzt szurkol le, hanem ezen felül szemet huny Olaszország megengedett költségvetési hiányának túllépése miatt is. Tehát gyakorlatilag Renzi a bevándorlók befogasáért nagyobb költségvetési deficit lehetőségét kapta.

Őrültségnek tartjátok? Lehet, hogy így van, de Renzi részéről ez egy teljesen épeszű őrület. Szóval az exminiszterelnök azért egyezett bele a bevándorlók fogadásába, hogy több pénzen jobban meg tudja vásárolni a kormányzásához szükséges bizalmat, a támogatók széles bázisát.

Többet között a 2014-től egészen napjainkig az állami alkalmazottaknak juttatott havi plusz 80 eurós „borravaló” (Renzi kormányra kerülésével az állami alkalmazottak havi 80 euróval többet vihettek haza, és a 18. életévüket betöltött fiatalok - tehát akik már szavazhatnak - 500 eurós bónuszt kaptak, amit kultúrára költhettek A kultúra itt elég tág fogalom, mert nemcsak színház, múzeum, koncert, film és könyv, hanem diszkó is… - a ford.) is ennek a szemét egyezségnek a gyümölcse.

Nagy bánatára, de még inkább a miénkre, a manőver irányítása azonban egy bizonyos ponton kicsúszott a kezéből.

Mert ők 60-80 ezer fő/évvel számoltak, ennyi embert még képesek lettek volna ellátni, de ezzel szemben egyszerre csak 120-150-180 ezer fő kezdett évenként érkezni. A számok pedig úgy növekednek, hogy minden tervet és főleg társadalmi egyezséget felborítottak. A kormány által juttatott bónuszok választási hatása tovatűnt a bevándorló invázió miatt, mert az olaszok elkezdtek megijedni.

Itt kezdődött tehát Renzi azon pályája, ahol rövid időn belül győztesből vesztessé vált. A bevándorlás problémája, az olasz gazdasági fejlődés, a reformok, mind-mind valós csődbe torkollottak. Ez volt az oka, hogy a köznép hátat fordított neki, és inkább a jobbközépre vagy Beppe Grillo pártjára, a Movimento 5 Stelle-re szavazott.

Persze Renzi, az Renzi. Ha jó, ha rossz, ha nyer, ha veszít minden az ő fejére hullik vissza. De a bukásért PD (Demokrata Párt) titkára nem egyedüli felelős. Ha nem is nevezzük meg őket túl gyakran, a hibák elkövetésében még legalább két fontos politikus osztozik. Az első Angelino Alfano, aki hosszú ideig vezette a belügyminisztériumot, azaz ő minisztériumának kellett volna a bevándorlás kérdését kezelnie. Az ő dolga lett volna az igazi menekültek kiválogatása. Az ő feladata lett volna vigyázni, hogy a befogadó állomások ne váljanak túlzsúfolttá, azaz neki kellett volna az olaszok biztonságát garantálnia.

De a NCD (Új Jobbközép Párt) vezetője együtt ül a pácban utódjával, Marco Minnitivel. Nem azért mert Minnitinek immár hét hónapja kellene a bevándorlással fogalkoznia, hanem mert

az aktuális belügyminiszter előzőleg a titkosszolgálat felügyeletével megbízott államtitkárhelyettes volt. Azaz annak a szolgálatnak a felügyelete, amelynek a feladata lett volna, hogy kizárja az összes államot érő fenyegetést.

Itt nemcsak a terroristák megfékezéséről van szó, hanem mindenről, ami az országot destabilizálhatja.

És hol voltak a 007-esek, amikor a bevándorlók áradata Olaszország partjainak bevételére készült komoly nehézségeket okozva ezzel? Mit csináltak az ügynökök, amikor Líbia összeomlásával hatalmas emberáradat indult meg, hogy Afrikából elérje Olaszországot? Mit csináltak a kémek, az elemzők, az Észak-Afrika szakértők? Rabló-pandúrost játszottak?

És mit csinált Minniti, a titkosszolgálatok munkáját felügyelő volt államtitkárhelyettes, aki ma belügyminiszter, a már bekövetkezett katasztrófát látva? Arra sem volt képes, hogy időben észbe kapjon.

Vajon mi a mentsége?

Miért nem látta, miért nem értette milyen ember-cunami készül felénk?

Nagyon világvégi vagyok?

Egyik nap egy neves menedzser, aki ismeri Afrikát és a Közép-Keletet, és egyáltalán nincs előítélettel az olaszok iránt, bevallotta nekem: évtizedek fognak eltelni, hogy az ostoba, inváziót előidéző politika által okozott károkat orvosolni lehessen.

Tehát nem marad más hátra, mint mindezt megköszönni Renzinek, Alfanonak, Minnitinek és társaiknak.

A következő választásokon.

http://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/40093/pics/lead_800x600.jpg
Alfano,La Verita,Matteo Renzi,Maurizio Belpietro,menekült,Olaszország
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?