Blogolj!

Placid és Gulág helyett

Olofsson Placid atya és a Gulág-emlékév helyett az Erzsébet utalvány külföldre juttatásáról esik szó. Rosszul vannak. A derék ellenzéki sajtó kiakadt.

„Nagy tisztelettel fogunk rá emlékezni, azt hiszem, példa marad sokak számára nagy nehézségekben való túlélésre, az emberi kitartásra és arra, hogy a hit mekkora erőt adhat valakinek, akár több száz vagy több ezer kilométerre a hazájától” – emelte ki egy sajtótájékoztatón Olofsson Károly, szerzetesi nevén Olofsson Placid bencés szerzetes halálával kapcsolatban Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára. Az MTI tudósítása szerint ezt is hozzátette: „Magyarország legkisebb településeire is eljutott a Gulág-emlékév”. Sőt „az emlékév során a határon túli magyarságot is megszólították, hiszen minden olyan elszakított nemzetrész közösségeit bevonták, ahonnan a Gulágra hurcoltak magyarokat.”

Rétvári Bence hozzáfűzte: Olofsson Placid atya kitartása mindenki számára példát adott. Jelezte: az atya rabságban töltött éveit képregény formájában is feldolgozták; ezt százezer példányban több mint hatszáz iskolán keresztül juttatták el a közelmúltban a fiatalokhoz.

Századik születésnapja alkalmából – amelyet eseménysorozattal is köszöntöttek – megkapta a Magyar Becsület Rend kitüntetést. Életének 101. évében vasárnap este hunyt el.

Az élő döbbenetet e sorok írójában az okozta, hogy erről a sajtótájékoztatóról alig, sőt inkább nem tudósított a felkent megmondó elit, a sanyarú helyzete és folyamatos elnyomása miatt lankadó kedvű, síró-rívó ellenzéki sajtó.

Vajon miért nem hír számukra az sem, amit Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke sorolt ezen a sajtótájékoztatón: „az emlékév eseményei során 255 magyarlakta településen állítottak szobrot, emléktáblát, és szerveztek utazást az elhurcoltak rabságának helyszínére. Erre a mintegy egymilliárd forintos pályázati keretből 500 millió forintot fordítottak, míg 200 milliót kiállításokra, 100 milliót pedig filmek készítésére költöttek.”

Csak emlékeztetőül mondom, jóval több, mint háromszázezer ember nem jött vissza azokból a táborokból, és így a volt Szovjetunióban van a magyarság legnagyobb temetője.  Ez sem hír a felkenteknek.

Rétvári Bence bűnös a szemükben, mert szerintük nem ér meg két sor tudósítást sem háromszázezer legyilkolt, éhen halt, megfagyott nőről, férfiről megemlékezni. A mieinkről. Ez nem illik például Korózs Lajos uram elképzeléseibe. Ő, mint országgyűlési képviselő (még az) az ellen lázad, hogy a vérgonosz kormányzat 325,5 millió forintnyi utalványt küldött külföldön élő nyugdíjasoknak a világ 72 országába. Jajj! Ráadásul ez is pénzbe került. Most mi lesz? Nem is kérdés, hogy mi lesz? Rétvárit kell ezzel is lőni, ha kell töltény nélkül is. Ez ám a hír! Terjed is, ahogy a csövön kifér.

Egy dologban azonban igaza van a jobb sorsra érdemes felkenteknek: OLOFFSON PLACID ATYA (csupa nagybetűvel) és korózslajosmszpés egy lapra nem kerülhet.

A halottaink meg a mieink. A még élőket pedig majd mi a jövőben is megkérdezzük azokról a borzalmakról. Akár itthon élnek, akár külföldön.

http://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/33195/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?