Blogolj!

Kik is voltak a pesti srácok?

A Budapest VIII. kerületében működő Vörösmarthy Mihály Gimnázium tanulói is kivették a részüket az 1956-os forradalomból. Az intézmény korabeli diákjai közül öten is életüket veszítették. Rájuk és a forradalom hőseire emlékezett beszédében az iskola egykori tanulója, Pirovics Árpád emlékezett. Diákként kevesen látták nála közelebbről a forradalmat. 

Tisztelt Ünneplő Polgár-társaim!

Szeretettel köszöntök minden résztvevőt!

Egy hetvenhat esztendős öreg diák, a Vörösmarty Mihály Gimnáziumból kéri türelmüket néhány megemlékező  mondat erejéig.

Felemelő és egyben szomorú tudattal állunk ezen leleplezésre váró emléktábla előtt.

Felemelő, mert olyan emberekre emlékezünk, akik életüket áldozták, hogy Mi szabad országban élhessünk.

Szomorú, azért mert 60 évet kellett várni, hogy itt ünnepelve fejet hajthassunk ; most emelt fővel megtesszük!

Nem volt egyszerű a munkánk, hogy ez a nemes értékre emlékeztető tábla Iskolánk aulájának falára kerüljön. A megvalósításban áldozatos és kitartó munkájukért külön köszönet illeti Kállay Zsolt, VDSZelnököt és Holló Ferenc vezetőségünk tagját; köszönet illeti Iskolánk Vezetőit támogatásukért; és nem utolsó sorban köszönet azon diák társainknak, akik anyagilag biztosították az emléktábla megvalósítását. Nagy örömömre szolgál, hogy körünkben köszönthetem a volt iskola társaim egy részét - sajnos már sokan eltávoztak közülünk ,  akik részesei voltak ezen időszaknak.                                                                                                                                                                            

Kötelességünk felvázolni azt a kort, melyben iskola társainkat szomorúan, összeszorult torokkal elveszítettük.

Az 1940-es évek közepén népünk a nácizmus terrorjából a kommunizmus terrorjába araszolt át, és eközben százezrek haltak meg a harc tereken, kerültek szovjet kényszer munka-táborokba. Magyarságunknak a szovjet csapatok nem felszabadulást, hanem - itthoni lakájaik segítségével - mérhetetlen elnyomást és terrort hoztak. Aki nem élte át ezt a borzadalmat, az nem tudhatja, hogy a terrornak, az elnyomásnak és a szegénységnek milyen sötét mélységéből tápászkodott fel ez a magyar nép és kiáltotta egy emberként: ELÉG VOLT! 1956 a magyar történelem legszebb, legragyogóbb eseményei közé tartozik. Oly korban éltünk, amikor divat volt a padlás-söprögetés, az Andrássy út 60-ban - az ÁVÓ börtönében - nyomorékká, esetenként halálra-verés.Mezőgazdaságunkkollektivizálása - értsd TSZesítése - az előző két módszer alkalmazásával ment végbe. Mai ésszel elképzelhetetlen időket éltünk át, amely életnek nem, csupán létezésnek számíthatott . Csak egy példa: az egyik osztály társam préselt-papír cipőben, télen is zakóban, könyvei-füzetei nadrágszíjjal átkötve, tízórai nélkül, egész-napi élelme az iskolai ebéd - így járt iskolába. Ezek az elnyomatás esztendei vezettek végül az egész magyar nép felkeléséhe z,  a Forradalomhoz. 1956. október 23-a a legdicsőségesebb forradalm at indította el, és így a Rákóczi, az 1848-as forradalmak után méltó sorba küzdötte magát. Nem volt az Országnak olyan rétege, amely nem csatlakozott az ifjúság kezdeményezte forradalomhoz, ez példátlan összefogás volt.

Nos, ezek után nézzük meg, kik voltak a PESTI-srácok? Többségében, szinte az édesanyjuk szoknyája mellől szöktek el, hogy életük kockáztatásával a nyomor és elnyomás ellen harcoljanak - veretes ideológiák nélkül. A Forradalom nem tett mást, mint a politikai és gazdasági terror ellen lázadt fel ;  igen fegyverrel. 1956  november 4-én ránk zúdult a szovjet hadsereg és rövid időn belül vérbe fojtotta nemes ügyünket.

Forradalmunk leverése után jött a Kádár-korszak iszonyatos megtorlása - Hazánkra szakadt egy szadista gyilkos és bandájának aljas uralma. Ismét a terror szörnyűségei szabadultak Országunkra. Elkezdődött a forradalomban résztvevők felkutatása, bebörtönzése, megkínozása és a kivégzések sorozata. Egy példa az önkényes bosszúból: Péch  Zoltán tanár úr nevelt fia - Géza - a forradalom alatt a Péterffy Kórház mentős csapatának vezetője volt. A sebesültek elhelyezése a pincében történt. Egyik nap megjelent két felkelő és kereste a z ott elhelyezett,  két sebesült szovjet katonát ;

m eg is találták, és kivégzésre akarták vinni. A főorvos értesítette Péch Gézát, aki elzavarta a `kivégzősöket`, meghiúsítva a fölösleges vérontást. Ezt az embert, a forradalomban való részvételéért felakasztották , Kádár pribékjei.    

Iskolánknak is kijutott az úgynevezett "új-rend" szorításából. Az 1956 .  decemberi, tanítás újraindításra - a megbízhatatlan tanári karba egy komisszárt telepítettek. Magabiztosságát  mi sem jellemezte jobban, hogy szürke, ávós-szoknyában és ávós-csizmában jelent meg tan-órát tartani; igaz,  hamarosan eltűnt a tanári karból.

Volt olyan tanára Iskolánknak, akinek nevelt-fia - Péch Eckhart Géza - akasztása alatt megtartotta óráit. Péch Zoltán Tanár úr igazi példakép volt , nemcsak az én szememben. Szerencsénkre sokkal több példaképünk, mint komisszárunk volt.

Az 1956-os Forradalomban Iskolánk öt tanulója esett áldozatul!

Ők név szerint a következők:  - Hegyes i  Károly László 

                                                - Pethes Zoltán                

                                                - Selényi Emil István

                                                - Szalay Tivadar

                                                - Tagányi Zsolt István 

 

Hegyesi Károly László:

Karcsi, családjával ebben az évben a Vay Ádám utca 4. szám alatt lakott, korábban a József krt. 2-ben, de onnan kiköltöztette a hatalom. Szegény barátunknak kegyetlen sors jutott. 1956. november 12-én a VIII.ker. Kálvária téren, szovjet páncélos lövései következtében vesztette életét. A Hatalom többszöri áttemettetése után ,  végül a Fiumei úti Nemzeti Sírkert 21-es parcellája lett, remélhetőleg örök nyughelye. Nem tudni,  szegény édesanyja mit érezhetett, hogy fiát többször is kihantolták, majd újra temették. 

Pethes Zoltán:

Zoli, egy rendes, polgári családban nőtt fel - nagybátyja, Pethes Sándor színművész. Ez a tisztességes magyar gondolkodás késztette, hogy október 25-én a Kossuth térre menjen a békés tüntetést támogatni. Sajnos végzetére .   Az október 25.i sortűz egyik áldozatává vált. Zoli, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert, 48/4 parcellában nyugszik, békében.

Selényi Emil István:

Abban az időben s ok fiatal a sportban látta a kiemelkedés esélyét .  A kerületi ifjúság nem kis része -  például az `Arany csapat` tagja, Kocsis Sándor is -  így került az élvonalba. Selényi Emil  a lovaglást választotta és a Kerepesi úti Tattersall lelkes látogatója lett. Az 1956-os októberi forradalom idején is látogatta a lovardát, ha másért nem etetni, itatni, tisztítani a lovakat.Itt volt november 4-én reggel is, amikor a Szovjet Hadsereg ágyútűz alá vette Budapestet. Egy tüzérségi gránát az istálló épületbe csapódott, és ott esett áldozatul Emil, aki ebben az évben volt Iskolánk  végzős diák ja . 

Szalay Tivadar:

Tivadar nemcsak a gimnáziumbeli osztály-társam, hanem a Práter utcai általános iskolás társam is volt. Családjával a VIII. kerületi Kisfaludy u. 21. II. emeletén éltek szolid, polgári életet. Kerületünkben öt- hatezer fegyveres vett részt a harcokban, ezek egyike volt Tivadar, a Horváth Mihály téri "csoport" tagja .   A z ottani  iskola tetejéről dobált a  a benzines palackokat az Orczy tér felől, a Baross utcán át közlekedő harckocsikra. Hősi-halálának körülménye nem egyedi eset, több `pesti -srác` végezte hasonló körülmények közt életét: november 6-án reggel, amikor a puskákat vissza akarták vinni, a Vajdahunyad utcában egy gumikerekes harckocsi közelítve géppuska sorozatot adott le, ez Tivadar fél arcát leszakította, barátja haslövést kapott és közvetlen utána Ő is belehalt sérülésébe. Először a közeli `Pap-gödör` szélébe - ma Molnár Ferenc tér - temette a kétségbeesett Apa a Fiát. November 23-án tudták a Fiumei úti temetőbe eltemetni. Itt még nem ért véget a család kálváriája, mivel a 21-es parcellát az állam kiüríttette, felszólította a hozzátartozókat az áttemetésre. Később Rákoskeresztúrra, Édesapjával közös sírba került.                     

Sírkövén, Vörösmarty idézet:    

"Emléket neki egy jobb kor fog tenni, öröklőt,

  S azt, hogy hű fia volt, a haza jegyzi rá."

Tagányi Zsolt István:

Zsolt is az `56-os elsőévesek áldozatainak egyike. Október 26-án a IX. kerület, Kinizsi u. 22. Számú lakóház II. emeletén - a vele egy házban lakó - osztálytárs barátjánál, Molnár Gyurinál tartózkodott. Ekkor egy szovjet harckocsi belövése következtében harmad magával a romok alatt lelte halálát. Édesanyja látta az ablakon át, hogy a Kinizsi u-ban, a mozi előtt egy szovjet harckocsi forgatja a lövegét, felrohant és becsengetett Gyuriékhoz. Gyuri kiment az előszobába, ekkor történt a belövés. Gyuri húga, a nagybátyja, és Zsolt a romok alatt lelték halálukat. Mindhármukat a szemközti Úttörő téren hantolták el ideiglenesen, később a Farkasréti temetőben kaptak helyet. 

Nos ez az igazán nem hosszú visszaemlékezés, és főként az emléktáblán megörökített áldozatok nevei szóljon örök tanulságul minden

Vörösmarty-s tanárnak és diáknak, hogy Hazánk és szabadságunk mindennél előbbvaló.

Isten adjon halottainknak örök nyugodalmat,  mindannyiunknak jó-egészséget!

Köszönöm türelmüket!  

http://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/31274/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?