Blogolj!

A lányos apuka szavazata

Kecskés István

Két lányom van. 

Féltem őket. 

Óvom, vigyázom minden lépésüket. Szerencsés vagyok, hogy lányaim vannak. Biztos egy fiú is csodás, de egy kislány másként szereti az apját. Hálás vagyok a sorsnak, hogy így van. 

A hétköznapok egyszerűek. Ha esik, akkor kell kabát, ha fúj a szél, akkor sapka is, ha hull a hó, akkor vastagabb kabátot veszünk.

Nyugodtan vettem tudomásul, hogy már nem kellek az iskolába járáshoz. Ketten mennek, ketten jönnek. Óvatosak, tudják merre a legbiztonságosabb. Lámpás zebrán át, aztán már csak egyenesen. 

Ennyi a kihívás, semmi több. 

Ha vasárnap elbukik az ország, akkor könnyen lehet, hogy más lesz a helyzet. Olyan városban élünk, ahol a polgármester befogadná a bevándorlókat. Válogatás nélkül, kvóta alapon is. Ellenőrizetlenül jöhet bárki. 

Ez volt a legfontosabb közlendője a városunk vezetőjének, amikor kirobbant ez az egész ügy. A közösségi oldalán jelentette be, hogy hány bevándorlót fogadna be hozzánk – könnyű neki, nem itt lakik, hanem a fővárosból jár a munkahelyére, ami nekünk az otthonunk, de ez most más kérdés. Aztán persze törölte a bejegyzést. Elszégyellte magát, vagy szóltak neki a haverok, hogy ez most nem egyezik a közhangulattal. 

Ha elbukik a népszavazás, akkor már nemcsak az lesz a kihívás mifelénk, hogy hol kell átmenni az úton. Akkor az egyenes út is rejthet majd veszélyeket. 

Olyannak akarom ezt az országot, amilyen eddig volt. Amilyennek kitalálta Szent István, ahogy vezette Szent László, ahogy irányította Mátyás király. Amilyennek akarta Dózsa György, Rákóczi Ferenc, vagy éppen Kossuth Lajos. 

Nem akarom, hogy nagy változás jöjjön. Jó ez így, ahogy van. És ez most tényleg nem pártszimpátia kérdése. Most nem az a kérdés, hogy ki alakít kormányt. Nem is akarja senki tudni, hogy kire szavaznánk. Vasárnap az ország, a nemzet sorsa a kérdés. Illetve az, hogy beengedjük-e magunk közé azokat, akik nem akarnak hozzánk alkalmazkodni. Olyan embereket, akik vendégségben a sarokba köpnek és az asztalra teszik a lábukat és ha ezt szóvá tesszük, akkor legjobb esetben pofán vágnak minket, rosszabb esetben kivégeznek. 

A lányok, a nők pedig alacsonyabb rendű lények. 

Nekem viszont a kincseim. Sokkal fontosabbak, mint az, hogy mi van a migránsokkal. Önző dolog? 

Az. 

Vállalom. És azt is, hogy a lányaimért, az ő jövőjük érdekében szavazok majd vasárnap. Nem kirekesztésből, hanem mert óvom, vigyázom minden lépésüket. 

http://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/30650/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?