Blogolj!

Olvasónk Brüsszelből: helyzetjelentés

József

Tegnap még le sem ütöttem az utolsó Entert, amikor az egyik Brüsszelben dolgozó magyar gyerekkori barátunk már üzent a Facebookon, hogy a fia az iskolában ragadt. A kisfiút reggel még elvitte az iskolabusz a Brüsszeltől kb 20 km-re található iskolába, ám a visszautat már nem engedélyezték az iskolabuszoknak, így rengeteg gyerek az iskolákban ragadt. Barátunk kisfiát nekem szerencsére kiadták, mert voltam velük ott tolmácsolni, így az igazgatónő megismert. 

Az aggódó szülők hiába próbáltak elmenni gyerekeikért az iskolákba, azok felsőbb utasításra a szülőket nem engedhették be az iskola területére, valamint délután 4 előtt nem adhatták ki őket, és akkor is kizárólag a szülőknek. Persze ez főként az állami iskolákra vonatkozott, és ott is azokra, ahol az igazgató szó szerint értelmezte az utasítást.

Mikor hazaértünk én még próbáltam kicsit dolgozni, de folyamatosan azon járt az eszem, hogy hogyan tudnám elmagyarázni a történéseket két gyerkőcömnek.

Mivel a kisebbik keddenként 5-ig tornán van, így csak 5 körül mentem értük, de már ott is azzal fogadtak, hogy sok ingázó szülő Brüsszelben ragadt. Lányom legjobb barátnőjét is a 14 éves bátyja vitte haza, ő maradt a két húgával otthon, amíg a szülők nem tudtak hazajutni.

Természetesen a kisfiúnak felírtam gyorsan a telefonszámom, hogy ha bármi van, csak csörögjön.

Később az anyukája írt, hogy ők is hazaértek rendben.

A gyerekek már az iskolában elkezdték újságolni, hogy képzeljem el, hogy csúnya bácsik bombát robbantottak, és hogy a metróban is volt robbantás. Lányom tanító nénije a gyerekekkel rádión hallgatták a híreket, és megbeszélték, hogy mi történt. Mikor megérkeztem az iskolába aggódva kérdezte: „ Mami, a nagyiék ugye azért tudnak ma este jönni?” Mire én:  „Elvileg már a levegőben vannak, nem lesz semmi gond.” Szerencsére nem is volt, rendben megérkeztek a nagyszülők, akik az egész napos eseményekből csak annyit tapasztaltak, hogy a reptéren nagy sürgés forgás volt. 

Hazafelé az autóban már beszélgettünk a gyerekekkel egy kicsit a történtekről, a kicsinek a kis buksijáig annyi jutott el, hogy megsérült a metró. A nagy azonban már kérdezett, ő már látni szeretett volna képeket, sőt megnéztük együtt a belga tv-ben a híradót, majd 6 órakor átkapcsoltunk a magyar csatorna híradójára is, ahol kvázi újat nem mondtak a belgához képest. Kicsi fiam meg is jegyezte, hogy ezt már láttuk, és hogy ez már unalmas, de amikor a robbanástól kibelezett metró képét mutatták, ismét érdekessé vált számára a téma. Nem akartam őket túlságosan a részletekkel sokkolni, hiszen így is folyamatosan radaroztak, mit beszélnek a felnőttek, hiszen még este is folyamatosan kaptam az üzeneteket, sms-eket, hívásokat. 

A tegnap délután a szolidaritásról szólt, amelyben mindenki egytől eddig kiállta a próbát és jelesre vizsgázott.

A taxisok ingyen fuvarozták a Brüsszelben rekedt vidékieket, az autósok megosztották a fuvarokat, a szállodák ingyenesen felajánlották az üres szobáikat, munkatársak, iskolatársak, idegenek osztották meg lakásukat a Brüsszelben rekedt embereknek.

A facebookon is folyamatosan jöttek a felajánlások szállásra, fuvarra.

4 óra után kinyitották a hivatalok kapuit, akik addig ott ragadtak, most hazaindulhattak végre.

A vonatokat is elindították, bár néhány pályaudvar zárva maradt, a tömegközlekedés is lassan habár csak alapszinten de újraindult, viszont nagy volt a tömeg, sokáig tartott míg hazajutottak azok, akik haza tudtak menni.

Sok iskola kapuja azonban ma zárva maradt, a hivatalok, amelyekben a távmunka lehetőség adott, arra ösztönözték munkatársaikat, hogy ma inkább mindenki dolgozzon otthonról.

A különböző pontokon felállított krízisközpontokban és a híradásokban is többször hangoztatták, hogy pszichológus és pszichoterapeuta szakemberek segítenek feldolgozni a tegnapi eseményeket. Véradásra szólították fel az embereket, de a 0 vércsoportúakon kívül mindenkit hazaküldtek. A szakértők elmondása alapján háborús sérülésekhez hasonló sérüléseket okoztak ezek a bombák, melyek súlyos vérveszteséget okoznak, és mellyel sajnos a legjobb orvosok közül is csak kevesen találkoztak pályafutásuk alatt. 

Ma egy 3 napos nemzeti gyász veszi kezdetét, délben egy perces néma csenddel emlékeznek meg az emberek az áldozatokról. Mindenki számára világossá vált, hogy Brüsszel már soha nem lesz olyan mint régen, mint ahogyan NY sem ugyanolyan az ikertornyok nélkül. Valami megváltozott, és a belga politikusok szerint ez nem a vég, hanem a kezdet.

Orsi

http://ezatuti.blogstar.hu/./pages/ezatuti/contents/blog/26058/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?